A magazinolvasáshoz
kérjük, jelentkezzen be!
Regisztráljon és böngésszen 10 napig díjmentesen
Elhunyt Rónay László író, irodalomtörténész, tanár
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének nyolcvanegyedik évében elhunyt kedves szerzőnk, Rónay László irodalomtörténész, kritikus és tanár. Lapunk októberi számában 1956-ról szóló cikkével emlékezünk rá.
Hosszan tartó betegség után, 81 éves korában hétfőn elhunyt Budapesten Rónay László József Attila- és Prima-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár - közölte az MTI-vel hétfőn a család.
Rónay László 1937. augusztus 16-án született Budapesten, édesanyja Radnóti Kornélia tanár, édesapja Rónay György író volt. Gimnáziumi tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Bölcsészkarra jelentkezett, de nem nyert felvételt. 1955-től 1956-ig az Új Ember kiadóhivatalában dolgozott anyagmozgatóként, majd gépmesterként.
1956-ban az egyetem magyar-pedagógia szakára került. A forradalom néhány napja alatt a KDP lapjába, az újrainduló Hazánkba írt cikkeket. A forradalom leverése után a pedagógia szakot a latinra cserélte. 1957-től jelentek meg írásai a Vigiliában. Siki Géza néven Zenei jegyzetek címmel kapott rendszeres publikálási lehetőséget.
Az egyetem után 1962-től 1970-ig Bicskén általános iskolában tanított, első könyve 1967-ben jelent meg Az Ezüstkor nemzedéke címmel. 1970-től 1973-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban részt vett a Nyugat-kiállítás rendezésében, feldolgozta Gellért Oszkár és Füst Milán hagyatékát (utóbbit Parancs Jánossal).
1973-ban az MTA Irodalomtudományi Intézete (akkor: Irodalomtörténeti Intézet) modern magyar irodalommal foglalkozó osztályára került. Fő feladata A magyar irodalom története 1945-1975 segédszerkesztése, majd - Béládi Mikós halála után - szerkesztése. Emellett a nyugati és tengeren túli magyar irodalmak történetét dolgozták föl.
Folytatta a Nyugat harmadik nemzedéke íróival foglalkozó írásait és könyveit, édesapja nyomában a 20. század katolikus szellemű írói életműveinek feldolgozásával párhuzamosan. Számos monográfiája jelent meg, Kosztolányiról, Sík Sándorról Mécs Lászlóról, Márai Sándornak pedig ő volt az egyik legjelentősebb kutatója.
1990-től az idei év nyaráig az ELTE Modern Magyar Irodalom Tanszékén oktatott, előbb egyetemi tanárként, nyugdíjazását követően professor emeritusként. Ugyanebben az évben az Új Ember főszerkesztője lett (1998-ig).
Számos kitüntetést kapott: Bölöni-díj (1985), az Év Könyve-jutalom (1990), Kosztolányi-plakett, József Attila-díj (1992), Arany János-díj (1997), Pro Ecclesia Hungariae (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997), Komlós Aladár-díj (2000), Toldy Ferenc-díj (2001), Stephanus-díj (2008), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2008), Prima-díj (2016).
Fotó: zaol.hu
2018-09-24mtiMagyar nyelv és irodalom