A Z generáció és az online tér − Digitális tanulók és offline tanárok

Nagyon komoly változást jelent, hogy ők már egy médiával telített és kényelmes hozzáférést biztosító korban nőttek fel. Elvárják mentoraiktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzanak. Nem szeretik a szokványos, egyhangú előadásokat, sokkal inkább csoportos, interaktív feladatokat és kutató munkát igényelnek. Amerikai kutatók szerint a „netgeneráció” nem hajlandó megtanulni, amit elé tesznek csak azért, mert egy tanár teszi azt. Meg akarják érteni, boncolgatni akarják, szétszedni és valóban átélni a dolgot, amiről tanulnak.
Nagyon fontos kérdéssé vált, hogyan tudnak a tanárok, egyetemi oktatók és az oktatási intézmények megfelelni ennek a különös kihívásnak?

A tanárok nagy része még abban a korban szocializálódott és tanult, amikor a poroszos tekintélytisztelet, a szokványos tanár-diák aszimmetria jellemezte az oktatási intézményeket. Nem volt még lehetőségük arra, hogy tanulói jogaikat érvényesítsék, ez a szempont jószerivel nem is volt még előtérben. Abban a világban tanultak, ahol az idősebb volt a tudás letéteményese, a tanár volt az a tekintélyszemély, aki átadta tudását, és elvárta a tiszteletet. Az ellenállásnak vagy szembeszegülésnek nem volt olyan kultúrája, mint ma. A tanárok tehát nemcsak azzal a változással állnak szemben, amit a Z generáció és az információs kor kihívásai jelentenek, hanem azzal az elvárással is, amely már saját múltjuk szokásait, viselkedésbeli jellemzőit érinti. Ez az új tanári szerep. Egy fordított szocializációs folyamatban, ahol már nem feltétlenül igaz, hogy a tekintélyszemély pozíciója alanyi jogon az övék.

A fordított szocializáció, az internet hatásai, a társas kapcsolatok változásai és a tekintély- alázat fogalmainak a módosulása komoly problémákat okozhat a tanítási folyamatban. Nincs könnyű dolga a tanároknak sem.

Átmeneti kor pszichés problémákkal?

A Z generáció tagjai olyan világban élnek, amelyet a felnőttek hoztak létre és fejlesztenek állandóan. Egy időben zajlik tehát a fogyasztói társadalom és az információs technológia hatása, amelyben nehéz ellenállni a pénz körüli negatív érzelmeknek (szorongások, mohóság, elkeseredés illetve kilátástalanság), és ugyanakkor megteremteni azt a családi légkört, amelyben még a régi értékek és tartalmak, komoly érzelmek jelen vannak. Miközben sokkal egyszerűbb leülni a gép elé egy kis „kiszellőztetésre”. Senki sem hibáztatható azért, mert szülőként – anélkül, hogy ezt hangsúlyosnak értékelné – valójában kapva kap az információs technológia adta lehetőségeken. A „Nincs semmi baj a gyerekemmel, otthon ül szépen, és állandóan gépezik” − mondat még mindig él és virul. Annak ellenére van így, hogy ma már tudjuk, ez egyáltalán nem az az állapot, aminek egy kiskamasz életében örülni kellene.

A szülők dolgoznak, és sokat tesznek azért, hogy a gyereküknek mindene meglegyen. Annak ellenére, hogy a felszín szép és békés, ahogy az lenni szokott, egyszer csak a gyerek lesz a tünethordozó a családban. A felületes szemlélő számára kideríthetetlen, hogy mi lenne itt a probléma, mikor az élet megy a maga medrében, a gyerek is tanul.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális számában.