Napkeltétől napnyugtáig - Szavalókórus - Szövegkönyv

Rónay György
Napkeltétől napnyugtáig − Szavalókórus - Szövegkönyv

I. kar, II. kar, különféle hangok

1. Ébresztő 

Egy hang:  Jó reggelt!
(Kürtszó: ébresztő)
        A nap is felkelt!
        Ki az ágyból szaporán!
        Kezdjük a munkát ma korán!
I. Kar          Hűs víz csobban,
        gyorsan, gyorsan,
        mosd ki szemedből frissen az álmot!
II. Kar        Talpra, diákok!
        Helyre az ágyat,
        kézbe a söprűt, rendbe a sátrat!
(Rigófütty)
Egy hang    Hallod-e, szól a rigó!
I. Kar        Mindjárt harsan a sorakozó!
II. Kar        Szikkad a harmat már a mohán.
Mind         Szaporán! Szaporán!
        Kezdjük a munkát ma korán!

2. Délelőtt

Munka a konyhán

Két Kar (váltakozva, hol erősebben, hol gyengébben)
        Kipp-kopp, kipp-kopp, kipp-kopp, kipp-kopp…
Egy hang    Harkály szól tán?
Más hang    Nem, csak a szakács csattog a könyhán.
Mind        Fogja a húst, szeli,
                aztán úgy veri,
                        deszkán.
I. Kar    Ebédre
            végre
                sült hús
                    lesz tán!
II. Kar        S hozzá, hallod?
Mind
(halkan)      Kipp-kopp, kipp-kopp –
II. Kar        Csillog-villog,
                csitteg-csattog
                        a balta.
Mind        Vágjuk a fát,
        s rakjuk a tűzre, lobogjon a lángja ropogva –
        ripp-ropp,
            rajta
        jó ropogósra, pirosra
        süsse a húst a szakács.

Kirándulás

I. Kar     Mi meg addig járjuk vígan az erdőt, frissen a rétet.
II. Kar     Huss! Fut a mókus a fán!
I. Kar     Bodri a mókus után!
II. Kar      Fecske suhamlik az égnek.
Mind    Csobban a forrás, siklik az ér.
I. Kar     A mező csupa ménta,
II. Kar     margaréta,
Mind    pipitér!
I. Kar    Gyűjtik a méhek a mézet.
II. Kar Zümm-zümm-zümm, telik télre a kaptár.
I. Kar     Buzgón gyűjt eleséget a hangya, készlete nagy már.
II. Kar     Lenn a vakondoküregben is egyre gyarapszik a magtár.
Mind    Zirr-zirr-zirr, csak a balga tücsök nem gondol a télre.
Egy hang    Kiáll
        a lukja elé, muzsikál, míg tart a nyár.
I. Kar    De ha vége:
Mind        Éhenkórász muzsikus, éhkoppot nyelhet ebédre.

Futballmérkőzés

II. Kar          Mi meg addig rúgjuk a labdát.
Egy hang        Add hát!
Más hang     Jobbra!
Egy hang     Fut föl a szélső!
I. Kar          Nézd, lefutotta a hátvédet!
II. Kar      Begurít!
I. Kar        Jön az összekötő, cselez és lő!
Egy hang     Gól! gól! gól!
Más hang     De nem! Ott a kapus, kiütötte!
Egy hang     Jenő!
         hova rúgtad! Ott a csatár, és ő szelesen belelő!
Más hang      S a csatár
        viszi már!
        Most lendül a lába!
        Kiáltó
         gólhelyzet!
Mind          Bumm! Zúg a lövés, és rezzen a háló.
(Sípszó)
Egy hang      Középkezdés.
I. Kar           Nem érdemes.
         Mindjárt asztalon a leves.

3. Ebéd

Mind          Ham-ham-ham, jó falatok!
(Dobolás a csajkákon)
Egy hang       A főzelékből adjatok,
        ha kaphatok
        repetát!
Mind           De szép a világ, de jó a világ,
        ha az éhes pajtás jóllakott!
A Duci         No, mondhatom,
        az én pocakom
        tele lett.
Egy hang        Ez a kismalac itt megevett
           két púpos tányér kukoricát,
           akarom mondani, túrós csuszát,
           úgyhogy most tőle már
           a füle is kétfele áll!
Mind         Röf-röf-röf-röfike, ólba szaladj,
           szuszogd ki magad a sátor alatt,
           és addig ne is gyere elő,
           míg véget nem ér a pihenő.

4. Délutáni zivatar

I. Kar        Zzzz-zzzz-zzzz – hallod a szellőt?
II. Kar       Nyugaton, látod-e, gyűlnek a felhők.
I. Kar                 Bum-bum-bum, messze mogorván
            mordul az ég.
II. Kar           Zzzz-zzzz-zzzz – érzed a szél hidegét?
Mind          Jön az orkán!
I. Kar                 Villan a villám, dördül a menny!
II. Kar          Fut – fut a forgószél sebesen!
            Esőt kavar!
Mind         Zzzz-zzzz-zzzz – zivatar, zivatar,
(hangosan, majd távolodva)
            Zivatar, zivatar, zivatar…
I. Kar          De csillapodik már.
II. Kar          Távolodik már.
Mind          Szél is alig száll.
            Felhők függönye széthasad.
            Felsüt a nap!

5. Munka

Mind         Süss fel nap, szárítsd a mezőt,
            kezdjük a munkát mielőbb.
Egy hang         Mert nemcsak a játék nyújt örömet:
            a szorgos munka is élvezet.
Mind             No, kezdjük is már, rajta, fiúk,
            fürgén, szaporán, kire mi jut,
            mert igazán akkor ember az ember,
            ha dolgát megteszi jól, becsülettel:
            így hasznos a nyár, s így lesz a világból
            békés, boldog, közös emberi tábor.

6. Alkony, este

I. Kar             Megy a munka, gyerekek
               de az alkony közeleg,
               közeleg már a sötétség,
                          pihen erdő, patak és rét,
               pihen ásó, kapa, szerszá,,
               aki munkált, pihen eztán
II. Kar               Pihen eztán, de előbb még
               oda gallyat, ide rőzsét,
               a hasáb ég, tüze lángol;
               körülötte ül a tábor.
Mind            Csupa tréfa, nótaszó,
               míg meg nem szólal a takarodó.
(Takarodó)

7. Éjszaka

Mind
(enyhén lassuló ütemben, ringatószerűen, fokozatosan halkulva, de végig erősen ritmizálva; az utolsó sor már suttogás, és végül elhal.)

     Nosza térjünk
            nyugovóra,
                a szemünk majd
                        leragad már;
     hiszen álmos,
            ki korábban
                kel a lármás
                        madaraknál.
     A határ is
            csupa béke,
                    fuvalom sem
                            kel a lombban;
     csak a tücskök
            cirpelnek
                    csak a csillag
                            tüze lobban.
     Csak a csillag –
            csupa csillag –
                    millió szem
                            tüze néz le;
     puha bársony
            takaró hull
                    a világra,
                            csupa béke.
     Csak az őrség
            nesze dobban;
                    szeme fürkész,
                            de a tájon
     nyugalom van,
            s a szívekben
                    se piheg más,
                            csak az álom.
     Csak az álom,
            csak az álom,
                    csak az álom,
                            csak az álom…