Kommunikációs tréning, avagy hogyan szerettem meg a retorika tanítását?

Hiába igyekeztem érdekes szövegeket vinni a gyerekeknek, és hiába próbáltunk olyanokat írni, amelyekkel ők is találkozhatnak hétköznapi életük során, például ballagáson vagy szalagavatón elhangzó beszédet, mégis rendszerint egyetlen téma ragadta meg őket: a reklámfilmek. Azokat – kifejezőeszközeiket, manipulációs eljárásaikat – elemezték volna sok órán keresztül, de egyébként alig várták, hogy más témakörhöz érjünk.

Felmerül a kérdés, miért tanítunk retorikát, ha a gyerekek egy jó része elemi nyelvtani ismeretekre sem tett szert kilencedikes korára? Nem inkább azokat kellene erősíteni? Hogyan alkossunk szép szövegeket, ha többeknek az alany és az állítmány egyeztetése is probléma? Eddig tizedik évfolyamon szinte mindig föltettem ezeket a kérdéseket.

Tavaly – a 2012-es kerettantervnek megfelelően – tizenegyedikben került sorra a retorika, tehát ott következtek volna ugyanezek a felvetések. A megszokott kudarc helyett azonban az év egyik legmeglepőbb és legkellemesebb sikerélményét éltem át. A kerettantervi változásnak köszönhető-e vagy annak, hogy egyszerűen olyan osztályt tanítottam, amelyik fogékony volt a témára? Nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy a tapasztaltakat és tanultakat mindenképpen igyekszem hasznosítani a továbbiakban. Az alábbi cikkben ezeket osztom az olvasóval.

Retorika órák helyett „kommunikációs tréning”

A retorika témakört logikailag összekapcsoltam a kommunikációval, amelyre év elején négy órát szántam. Ezeken kommunikációs helyzeteket és zavarokat vizsgáltunk volna, valamint a meggyőzés és a manipuláció eszközeit. Folytatásként következtek volna a retorikai alapfogalmak és az érvelő szövegek. Ám minden másként alakult.

A bevezető kommunikációs órán – ugyanúgy, mint eddig a retorika bevezetésekor – néhány szituációs és beszédtémakártyát vittem, és mindenkinek húznia kellett. A szituációs kártyákat két−három fős csoportok adhatták elő, a beszédtémákra önállóan kellett készülni. Itt az volt a feladat, hogy az adott témáról a többiek elé kiállva egy percben összefüggően kell beszélni. (Évekkel ezelőtt még öt percet kértem, de ez nagyon keveseknek sikerült, így az idők során rájöttem, hogy sokkal jobban motiválja őket, ha rövid beszédre készülnek.)

Már itt meglepetésként ért, néhányan milyen lelkesen készülnek a jelenetre. Úgy látszik, szerencsés egybeesés volt, hogy iskolánkban a tizenegyedik osztály a szalagavatón hagyományosan valamilyen színdarabbal lepi meg a tizenkettedikeseket, és ez az osztály már éppen elkezdte az előkészületeket. Így eleve foglalkoztatta őket a színjátszás. Bár csak két kiscsoport vállalkozott erre a feladatra, olyan derűsen és szórakoztatóan játszottak, hogy az őket néző visszahúzódóbb és gátlásosabb gyerekek szorongása is elmúlt. A feladat a „hotelportás” játék volt, vagyis úgy kellett elmagyarázni egy helyzetet a portásnak, hogy az nem beszéli a vendég nyelvét.[1] Két helyzetet húztak:

− Másik szobát szeretnék, mert a szomszédom horkolásától nem tudok aludni.

− Segítsen, az anyósom a liftbe szorult, és klausztrofóbiás.

A játékot mindenki élvezte, előadók és nézők egyaránt. Sikeresen tudtuk vizsgálni a kommunikációs zavarokat, félreértéseket. Ez a szerencsés kezdet aztán megalapozta a témakör iránti motivációt. Jól alakultak a beszédek is, amelyek előadásakor mértük az időt, és a legutolsó után dönthettek, kié volt a legjobb. Az óra végén közösen szavaztuk meg, kik kapjanak ötöst a munkájukért. Beszédtéma volt például:

− karácsony,

− családi összejövetel,

− közösségi oldalak,

− köszönés,

− tetoválás,

− dohányzás,

−  nyelvvizsga.

Ezekről mindegyiküknek van élménye vagy véleménye, így a többségnek nem esett nehezére beszélni egy percig (bár mégsem sikerült mindenkinek).

Óra végén azt mondták, ez nagyon jó volt, és legyen még ilyen. Ekkor merült fel bennem az ötlet: nevezzük át az egész témakört a ma nagyon divatos „kommunikációs tréninggé”, és sok szóbeli tevékenységgel vezessük végig. A gyerekeknek nagyon tetszett a kifejezés, és meglepően lelkesek voltak. Ettől kezdve az órák tervezésekor elsősorban arra figyeltem, hogy olyan feladatokat végezzünk, ami tetszik nekik, és ezekből vonjuk le a retorikai következtetéseket és ismereteket. A lelkesedésük engem is motivált, így nagyon sokat készültem minden órára, rengeteg anyagot kerestem, és nem keseredtem el, ha nem úgy alakult minden, ahogy terveztem. Az volt a célom, hogy a témakör végére megbeszéljünk minden alapvető retorikai ismeretet, de elsősorban merjenek beszélni, és bátran alkalmazzák a közösen felfedezett lehetőségeket és tudásanyagot. Ne az elmélet legyen hangsúlyos, hanem az erre épülő gyakorlat.

Célok és követelmények, fogalmak és ismeretek a kerettanterv szerint

Azt kellett ellenőriznem, hogy mindezt hogyan illeszthetem hozzá a kerettantervi célokhoz és követelményekhez.

A 2012-es kerettanterv[2] a retorika tematikai egység nevelési-fejlesztési céljaként a következőket jelöli meg:

− A klasszikus retorika alapfogalmainak megismertetése, ezek alkalmazása a tanulók életével, mindennapjaival összefüggő nyilvános megszólalásokban.

− A hatásos érvelés technikájának, a legfőbb érvelési hibáknak a megismertetése.

− Önálló beszéd megírásához, annak a hatásos előadásához szükséges nyelvi, gondolkodási képességek fejlesztése.

Ezeket a célokat a „kommunikációs tréning” jellegű órákon megvalósíthatjuk, tehát itt nem ütköztem akadályba. Az ismeretek és fejlesztési követelmények a következőket tartalmazzák:

− A kulturált vita, véleménynyilvánítás gyakorlása.

− A szónok tulajdonságai, feladatai.

− A szónoki beszéd kommunikációs funkciói.

− A beszéd felépítése, a beszéd megszerkesztésének menete az anyaggyűjtéstől a megszólalásig.

− Az érv felépítése.

− Az érvelés logikája, technikája; az érvek elrendezése.

− Az érvelési hibák.

− A cáfolat módszerei.

− A kiselőadás és a vizsgafelelet felépítése.

− A hatásos előadásmód eszközei.

− Az előadás szemléltetésének módjai: bemutatás, prezentáció.

− A hatásos meggyőzés és véleménynyilvánítás nyelvi (mondat- és szövegfonetikai eszközök) és nem nyelvi kifejezésbeli eszközei a különféle szövegműfajokban, az audiovizuális és multimédiás közlés különböző formáiban.

− A hivatalos felszólalás, hozzászólás gyakorlása különböző helyzetekben.

− Monologikus szöveg (előadás, beszéd) és memoriter kifejező tolmácsolása.

Ezek szintén megbeszélhetők ilyen szóbeli és gyakorlatias órákon, tehát a követelményeket teljesíthetjük ebben a formában. Egyetlen dolgot kellett még beépítenem: a kommunikáció témakörből kimaradt témát, vagyis a meggyőzés, a manipuláció és a reklám vizsgálatát. A kommunikáció témakör maradék 2 (egyet év eleji bevezető és ismétlő óraként használtam fel), valamint a retorika témakör 12 órája alapján így összesen 14 órát szánhattam a „tréningre”, amelybe az értékelést is bele kellett illeszteni. Bár készítettem egy új tematikus tervet, azt folyamatosan módosítottam annak megfelelően, ahogyan haladtunk, és amire igényük volt a gyerekeknek, ugyanakkor figyelve arra, hogy a követelményeket teljesítsük. Igazi színházi élmény volt ez: a gyerekek voltak a színészek, én a rendező, és mindenki hozzátette a saját ötleteit a megvalósítandó cél érdekében. Azt hiszem, ezeken az órákon többet tanultam tőlük a tanításról, mint ők tőlem a retorikáról. Ők is emlegetik, milyen jó volt, és én is ugyanígy éltem meg. Az „előadás” alighanem sikeres volt.