Pedagógiai és módszertani

tanácsadó

Tanítsunk tanulni!

Nagyon sok tanulónak gondot okoz a tanulás. Hiányos, felszínes ismeretekkel, a siker reménye nélkül kínlódják végig az iskolai éveket, értelmetlenül bemagolják az anyagot, így az ismeretek felidézése hiányos, és a tanultakat nem tudják alkalmazni.

 

Az eredménytelen iskolai évek megrendítik a gyerekek önbizalmát, illetve az ismeretszerzés iránti közömbösség a lehetőségeket végleg beszűkíti. Az alábbi cikkben a szerző azokat a gondolatokat, tanácsokat foglalja össze, amelyek a tanulási nehézségek enyhítésére hatékony módszereket ajánlanak. Az a meggyőződés vezeti, hogy meg lehet tanítani a gyerekekkel azt, hogyan lehet megtalálnia a lényeget, egyáltalán, mit jelent az, hogy lényeg. Az ismeretek ne csak a dolgozatig legyenek a fejben, és hogyan lehet a tartós, alkalmazható tudás elérhető.

Az ismeretek elsajátításának módját az iskolának kell megtanítania, a pedagógusnak kell a tanulási folyamatot hatékonyabbá tenni.  Ezt kívánja a pedagógusoktól elvárt nyolc kompetencia egyike is.

A harmadik kompetencia: a tanulás támogatása

Tudja, hogy az egyes gyerekek, tanulócsoportok tanulásának támogatása különböző stratégiákat, módszereket igényel, ezért törekszik az életkori, az egyéni és a csoportsajátosságoknak megfelelő, aktivitást, differenciálást elősegítő tanulási-tanítási stratégiák, módszerek alkalmazására. Képes az önszabályozott tanulás szintjének megfelelő, változatos feladatadásra, támogatja a tanulókat egyéni tanulási útjuk megtalálásában. Képes egyéni tanulásfejlesztési tervet kidolgozni, és széles körű együttműködést kezdeményezni a tanulási problémák kezelésében az érintettek körében. A tanulók tapasztalataira, előzetes tudására épít, ösztönzi a magasabb szintű gondolkodási folyamatokat. Nyitott az új tanuláselméletek, tanulási-tanítási módszerek, az IKT új pedagógiai alkalmazásának megismerésére és saját tanulási-tanítási folyamatába való beépítésére.

A gyermek sikertelensége gyakran a helytelen tanulási szokásokra vezethető vissza. Sok esetben családi, szociális helyzetükből fakadó hátrányokkal is meg kell küzdeniük. A gyermek sorsa az alapok lerakásánál dől el. Az iskola feladata, hogy a tanulók hasznosítható tudással, tapasztalattal rendelkezve, és önmagukat, képességeiket ismerve hagyják el az általános iskolát. A gyerekek életkori sajátosságait és az általános iskola szakaszait figyelembe véve az alsó tagozatban szükséges az alapozás, a szokásrendszer kialakítása.

A kisiskoláskorban fő feladat az elemi tanulási technikák tanítása, begyakoroltatása (írás, olvasás, ismétlés, áttekintés, beszélgetés a társakkal a tanultakról). Ezeket készségszintűvé kellene tenni. Jelentős szerepe van a hatékony tanulási szokásrendszer kialakításának. Fontos, hogy kialakuljon egy olyan napi vagy heti ritmus, amelyben a tanuló pontosan tudja, hogy mikor kezd el tanulni, és az várhatóan meddig tart, mikor pihen közben, mennyi a szabadidő, amit kedvére eltölthet.

A szokásrendszer másik nagy területe az optimális körülmények megteremtése: megszokott hely a rendszeres tanuláshoz, csend, nyugalom, megfelelő fény, hogy figyelni tudjon. A tanulási folyamatban tudatossá tehető a tantárgyak tanulásának sorrendje, a szóbeli-írásbeli anyagok tanulásának egymásutánisága, a szünetek beosztása. Hogy ezek a tényezők valóban automatikus tevékenységgé váljanak, abban a szülők a legfőbb partnereink. Tanácsadással, együttműködéssel elősegíthetjük a tanulás otthoni optimális körülményeinek a megteremtését, az elemi tanulási technikák elsajátításának elősegítését.

Alsó tagozatban még jelentős szerepe van a tanulási alapkészségeknél tapasztalható esetleges hiányok pótlásának. Ha nem tud a gyermek olvasni, nem érti, amit olvas, tehát nem lehet előrelépni ezek fejlesztése nélkül.

A serdülőkorra az értelmes tanulás magas szintjére juthatunk a gondolkodás fejlődésének köszönhetően. A fő feladatok ekkor a lényegkiemelés, az összefüggések felismerésének fejlesztése. A leghatékonyabb, ha a tanórákon történik a tantárgyfüggő tanulási technikák megtanítása. Figyelembe kell venni az életkori jellemzőket és a tanítandó ismeretek sajátosságait. Az együttműködésre épülő, kooperatív tanítási módszerek, tanulásszervezési módok lehetőséget adnak a motivált, cselekvő részvétel megvalósítására, és a képességek fejlesztése mellett cél az ismeretek elsajátítása, rögzítése, alkalmazása. Tudjuk, hogy a tanórai munka még nem hoz tartós tudást. Az önálló tanulásra szükség van, s a tanulási technikák készségszintű működése az egyre nagyobb terjedelmű szövegekkel való küzdelmet is hatékonnyá teszi. Már az általános iskolában felkészítjük tanulóinkat a középfokú és felsőfokú tanulmányokra.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó májusi számában.

2017-05-11Martin JánosnéNeveléselmélet

cikk