Pedagógiai és módszertani

tanácsadó

Oktatás, mérés, értékelés

Nincs szükség meggyőzni az embereket arról, hogy a modern oktatás nem tud megfelelően működni a tudományos kutatási eredmények és mérések segítsége nélkül. Arra sem kell különösebb magyarázat, hogy rendszeres kutatómunkára és jelentőségéhez mért magasabb finanszírozására lenne szükség, ami pedig különösen igaz a pedagógiai kutatásokra. Pontos, naprakész, releváns és hiteles eredménymérés ugyanis csak az adatbevitel és adatfeldolgozás rendszereinek javításával, illetve korszerű mérőeszközökkel történhet.

A fejlett országokban a tudományos méréseken alapuló pedagógiai fejlesztések az elért eredmények hatására folyamatosan erősödnek. A 2000-es évek elején Nagy- Britanniában például elindult egy nemzeti kutatási program, amely felöleli az oktatási struktúra szinte valamennyi elemét, ez máig Európa legnagyobb szabású összetett tudományos mérése. Minisztériumai képzett kutatókat, „tudásbrókereket” alkalmaznak arra, hogy tudományos felkészültségüket hasznosítva folyamatosan elemezzék az oktatás jelenlegi vagy várható problémáit, és a szakirodalom alapján bizonyíthatóan vagy valószínűsíthetően jó megoldásokat találjanak azokra.

Mérés-értékelés az Európai Unióban

Az Európai Unió az oktatás terén kettős cél elérését tűzte ki 2020-ig:
– a korai iskolaelhagyás arányának 10 százalék alá csökkentését, valamint
– a felsőfokú oktatásban képzett 30–34 évesek számának legalább 40 százalékra emelését.

A tagországok saját maguk határozzák meg a kapcsolódó nemzeti célokat. Az Európa 2020 Program stratégia céljainak megvalósulását az Európai Unió a legfontosabb gazdasági és növekedési kérdések alapján összeállított mérések éves értékelése alapján követi nyomon. Az elmúlt évtizedek mérései jócskán befolyásolták, és megváltoztatták az államok oktatásról alkotott elképzeléseit.

Az Európai Unióban meghatározó és kutatásokkal alátámasztott oktatásügyi mérései:
– A PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study – Nemzetközi Szövegértés-vizsgálat): felméréssorozat célja a 9–10 éves tanulók olvasásképességének vizsgálata, az iskolai és otthoni tanítási-tanulási szokások feltérképezése.
– IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement – Tanulói Teljesítmények Vizsgálatának Nemzetközi Társasága): a szövegértés képességének a mérésére, illetve a képesség megszerzését befolyásoló tényezők vizsgálatára vállalkozott a világ számos országában.
– A háromévente megrendezésre kerülő PISA-vizsgálat (Programme for International Student Assessment): az OECD által szervezett nemzetközi tanulói tudásszint vizsgálat, amelyben az OECD-országok mellett partnerországok is részt vesznek. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy a közoktatás kereteit hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükségesek.
– A TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study): a matematika és természettudomány nemzetközi összehasonlító teljesítménymérése.
– Monitormérések (1993, 1995, 1997, 1999, 2001, 2003, 2005): kétévente ismétlődő, reprezentatív mintán alapuló, összehasonlító hazai felméréssorozat az olvasás-szövegértés, matematika és természettudomány területén. Az országos felmérés célja, hogy az oktatáspolitika és a szakma számára empirikus adatokon alapuló információ álljon rendelkezésre.
– SIALS Felnőtt Olvasásvizsgálat 1994-ben az OECD kezdeményezésére nemzetközi vizsgálat indult a felnőtt népesség olvasási-szövegértési képességének felmérésére.

A legnagyobb kihívás a tanulói teljesítmények növelése és hosszú távú megtartása.

Az elmúlt tizenöt esztendőben több fejlett iskolarendszernél is megfigyelhető volt az az igyekezet, miszerint a kapott adatokat célirányos, egyértelmű feladatokra, iskolai és osztálytermi szintekre kell lebontani, majd ezeket az információkat nyilvánosságra kell hozni.
Mindezek azonban csak az utóbbi évtizedekben kerültek elfogadásra és alkalmazásra. A finanszírozási források korlátozottsága miatt felértékelődött az oktatás minősége és hatékonysága, illetve annak mérése, hogy milyen tanulási tapasztalatokkal gazdagodnak a diákok. Az unió tagállamai gazdasági versenyképességük növelése érdekében határozott oktatáspolitikai célokat fogalmaztak meg. Az újszerű minőségi követelmények bevezetésének szükségességét egyik ország sem kérdőjelezte meg, ezért a mérések eredményeképpen az egyik a vizsgált országok most többet költenek tevékenységük javítására, mint annak előtte.
A folyamatos és objektív visszajelzések, mérések, adatok sokat segítettek igazolni, illetve korrigálni bizonyos oktatáspolitikai lépéseket.

A 2002-ben elfogadott irányelvek után 2007-ben a bizottság egyik közleményében nem megfelelőnek ítélte azokat a lépéseket, amelyeket a tagállamok a tanári állomány fejlesztése érdekében tettek.  Az objektív visszajelzésekre való igények kapcsán azonban az elmúlt évtizedekben „az Európai Unió számos országában megteremtődött a közoktatás külső értékelési rendszere. Elfogadottá váltak azok az értékelési eljárások, amelyek összehasonlíthatóvá teszik az iskolák teljesítményét, mérhetővé a valódi intézményi eredményt, a pedagógiai hozzáadott értéket”.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó című folyóiratban.

2017-05-11Nagyné Béres AndreaNeveléselmélet

cikk