Ébresztő!

Kezdődik a tanítás!

Többször elhangzott már a kérdés: „Miért éppen reggel nyolc órakor kezdődik a tanítás?” Összetett tartalom húzódik meg a válaszban, ami adható, és nem kizárólag az oktatásra korlátozódik. Országunkban elterjedt szokás, hogy a közalkalmazotti és köztisztviselői munkaidő a fent említett nyolcórai kezdést írja elő. Ettől természetesen vannak eltérő időbeosztású intézmények, ahogy a vállalkozások nagy többsége is ilyen. Ezt szoktuk meg, ehhez képest térünk el. Adódik azonban a fenti kérdés, már csak azért is, mert vannak országok, ahol nem ezt a módszert követik.

A legfőbb ok, amiért változtatni kellene: az alvásigény. Bármennyire is él a fejünkben a „Ki korán kel, aranyat lel” közmondás, a tény az, hogy az iskolások körében gyakori a kevés alvás, és ez bizony számos egészségügyi kockázattal jár.

A jó egészség elérése érdekében a gyerekeknek és a serdülőknek is naponta 8–10 órát kellene rendszeresen aludniuk. Azok a serdülők, akik nem alszanak eleget, nagy valószínűséggel szenvednek a következőkben:
– túlsúly,
– csökkent érzelmi és viselkedésszabályozási képesség,
– nem létező vagy csak ritka részvétel a napi fizikai feladatokban,
– depressziós tünetek,
– nagy a valószínűsége az olyan kockázatoknak, mint például:
o    ivás,
o    dohányzás és
o    tiltott drogok használata, illetve
– gyengülő teljesítmény az iskolában.

Egy szomorú adalékinformáció, hogy az autót vezető16–29 éves fiatalok között a balesetek nagy számát okozza az, hogy a fiatal autóvezető elalszik. A biológiai ritmus változásai miatt a pubertás ideje alatt a serdülők később álmosodnak el éjszaka, és így reggel később kellene kelniük. Ezeket a biológiai változásokat gyakran kombinálják a rossz alvási szokásokkal is, ideértve a szabálytalan lefekvési időt és az elektronika jelenlétét a hálószobájukban.

A másik ok: a korai iskolakezdés. A késői lefekvés és a korai iskolakezdési idők kombinációja eredményezi azt, hogy a legtöbb serdülő nem képes eleget aludni. Annak ellenére, hogy a társadalom az alvást csaknem luxusnak tekinti, amelyet a tevékeny emberek nem engedhetnek meg maguknak, az elég alvás éppenséggel nem egy fennkölt szokás, hanem szükségszerű biológiai igény. Ugyanolyan fontos az egészséges életvitelhez, mint a megfelelő étkezés vagy épp a testmozgás.

A tizenévesekre jellemző leginkább, hogy nem alszanak eleget. Az optimális napi teljesítmény eléréséhez, az egészséges agyi fejlődés érdekében éjszakánként átlagosan legalább 8–9 órára van szükség. A tizenéveseknél ez a középiskola végére átlagosan kevesebb, mint 7 órára csökken, nem csoda, ha legtöbben közülük napközben szinte mindig kimerültnek érzik magukat.

A hektikus napi menetrenddel, az iskola utáni tevékenységekkel, a házi feladattal eltöltött órákkal, a családi kötelezettségekkel, a társadalmi kapcsolatokra szánt idővel a legtöbb tizenévesnél olyan helyzet áll elő, amely szerint a lehető legkevesebb időt fordítják alvásra, sőt, éppen azt helyezik utoljára a sorban. Ennek eredményeként, amikor itt az iskolába indulás ideje, a serdülő teste azt mondja, hogy még mindig alvásidő van, pihenni kellene, nem pedig azt, hogy éber legyen.

„A gyerekek 7 órakor történő iskolába küldése megegyezik egy felnőtt reggel négykori munkába küldésével.”

Vajon miért nem oldható meg általános értelemben, hogy az iskolai és az óvodai kötelező napi oktatás-nevelés kezdési időpontja reggel 8:30 vagy annál később legyen? Hogyan lehetne szabályozni azt, hogy a gyerekeknek lehetőségük legyen az alvásigényüknek megfelelő időt pihenéssel tölteni?

A későbbi kezdés hozadéka

Bármelyik iskola, amelyik vállalja a változtatást, nagy munkába kezd, de nézzük meg, miért is érdemes erőfeszítést tenni! Fontos tudni, hogy a későbbi kezdési idő valóban megéri a fáradtságot. A fáradozások akár évekig is eltarthatnak, hiszen több rögzült szokással és beidegződéssel kell megküzdeni.

A munkaidő

A későbbi iskolakezdéshez szükséges például, hogy a tanárok, a szülők munkaideje és a közlekedési eszközök napi menetrendje is megváltozzon.

A felnőttvilágban megszokott munkakezdés miatt a legtöbb szülő a reggel 8 órai munkakezdésével hangolja össze a gyermekek iskolába, óvodába szállítását. Hogyan is lehetne a pici gyermeket, illetve a még felnőtthöz kötődő korú gyermekeket másképpen eljuttatni a megfelelő óvó, védő, oktató intézménybe?

Ha a szülők, gondviselők több olyan alternatívát is választhatnak, amelyik a fél órával későbbi iskolakezdést előnyként tárja eléjük, biztosan nagyon hamar lesznek megoldások az óvodás- és az általános iskolás korú gyermekek oktatási intézménybe való eljuttatására is. Meg merem azért azt is kockáztatni, hogy a sokszor teljesítménykényszeres és zavaros iskolák esetében sajnos a 7:30-as iskolakezdés is megállja a helyét a szülők körében, ami a fenti, majd a következőkben is sorolt biológiai és egyéb érvekkel aztán tényleg szembe megy. Mégis működik, vállalható. Miért ne működne ez a 8:30-as kezdés esetében is, ami mellett viszont rengeteg érv, orvosi, pszichológiai, szociális kutatás is szól?

Amennyiben a szülők ki tudják választani a képzési rendszerükben eltérő iskolák közül, hogy melyik felel meg leginkább a gyermeküknek, úgy azt is megválaszthatnák, melyik iskola veszi figyelembe a legmesszemenőkig gyermekeik egészséges életvitelét, a koncentráció- és teljesítményalapú eredményességük növekedését, valamint a kiegyensúlyozott mindennapi időbeosztást.

A leginkább érintett korosztály a 13–18 éves tanulóifjúság. Ők egyedül is el tudnak jutni az iskolába, nekik már nem az a legfontosabb kérdés, hogy a családtagok mikor kezdenek. Persze ez is csak akkor működik, ha nem ragaszkodik mindenki ahhoz, hogy a családi autó oldja meg a helyszínre szállítást minden egyes családtag esetében. Ha ez nem így van, máris léphetünk egy megoldandó problémával tovább.