Kreatív ballagások

A hagyományok

Ugye, emlékszünk még? Amikor hajnalok hajnalán tanárkülsejű vásárlók diákkülsejű csapatukkal érkeztek a nagybani virágpiacokra? Amikor a virágüzletekbe egész nap nem lehetett beférni? Amikor megindultak a vidéki rokonok, és mintha még Ferihegyen is megnőtt volna a tömeg? Amikor gyakorlatilag beállt a város? Amikor az iskolákban mindenféle terelőalkalmatossággal próbáltuk biztosítani, hogy az egymás vállába kapaszkodó csapat végig tudjon sétálni a termeken, és a mikor a rokonok mindenféle furmányos leleménnyel igyekeztek befurakodni, hogy minél közelebbről örökítsék meg, akiről most minden szólt: a ballagókat? Mert igenis, le akarták kapni a pillanatot, amikor az alma mater erős falainak védelméből kilépnek a szabadba, és mindenki láthatja: okosak, erősek, szépek. Ezen a napon ők voltak a világ közepe!

A jelen

Most nagyot fordult a világ, bele is szédültünk mindannyian. Az iskolák: mintha nem is azok a stabil bástyák, inkább valami ismeretlen tengeren hánykolódó hajók volnának. Hónapok óta keresgéljük, hogy hol van az a tőkesúly, amitől a hullámokon vészesen billegő hajónk biztonságosan úszhat, és elhessegetjük magunktól a minduntalan felmerülő képzetet Noé bárkájáról.

Most, április 30-án az történik, ami minden évben az érettségizők utolsó iskolai napján történni szokott: ballagás. Nem úgy, persze, mint tavaly vagy azelőtt, de mégis. Megnézhetjük a Facebookon, ahol villámsebességgel terjednek a videók. A tanárok, az igazgatók végigsétálnak a kongó folyosókon, üres termeken és beszélnek. Meglehetősen rendhagyó módon, de felidézik az élményeket, elmesélik a történeteket. Nincsenek híján a jótanácsoknak és intelmeknek sem. Tantestületek állnak össze és online énekelnek a dalokat; miért is ne tudnák, amit mások, színészek, zenészek tudnak? Slágereket írnak át aktuális szövegűvé és verseket mondanak fel soronként, amitől minden sor új, aktuális tartalommal telítődik. Az iskolák üzennek az érettségizőknek.

Attól, hogy nem lehetünk együtt, még ugyanolyan fontosak vagytok!

Attól, hogy nem tolongunk együtt az aulában, még ugyanúgy ünnep van. Attól, hogy nem akasztunk a vállatokra tarisznyát, még ellátunk útravalóval. vidámmal és meghatottal, nevetőssel és könnyessel – ahogy ez mindig is lenni szokott.

Hétfőn elkezdődnek az írásbelik. Majdnem úgy, ahogy szoktak…

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó aktuális számában, valamint további online ötletek is olvashatnak a pedagógusok a digitális munkarend megvalósításához.